A 122. Zsoltár 6-9. igerészében Isten arra hív fel minket, hogy imádkozzunk Jeruzsálem békéjéért: “Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők! Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!” Isten azt ígérte, hogy áldásában részesíti azokat, akik áldják Izráelt, és átkot bocsát azokra, akik megátkozzák azt (1.Mózes 12:3), és mivel Jeruzsálem a zsidó élet központjaként van ábrázolva, mindebből az következik, hogy azoknak, akik e város békéjéért és biztonságáért imádkoznak béke lesz az osztályrészük.

Amikor boldog vagy azt szeretnéd, hogy az egész világ tudja, pedig a boldogság tudjuk jól a csöndben növekszik, távol az irigy szemektől. Vannak dolgok, amiket csak a párodnak, a családtagjaidnak érdemes elmondanod. Lássuk, melyek ezek:

Az Amazing Grace című dalt az egész világon ismerik és ugyanúgy rajonganak érte, mint akár 100 évvel ezelőtt. A dalnak nemcsak a dallama és a szövege megindító, de a története is különleges.

A teremtés kezdetén a férfi és párja a nő mezítelen volt, és nem szégyellték.

A bűnbeesés után maga Isten ruházta fel őket ama fügefalevéllel.

Az emberek nyilván nem érték be ennyivel, és már Nimród idejében állatbőrökbe öltöztek. Az évszázadok során az ember megismerte a lenvászon, a gyapjú, a selyem előállításának módját. Kialakult a divat.

Már az ókorban is az emberek különféle színű, mintájú, ruhákat hordtak. Bár rendszerint csak test köré csavarták az anyagokat, mégis sokféle viselési módot ismertek.

A Szentírásból tudjuk, hogy magának Jézusnak is volt legalább egy ünneplő ruhája a hétköznapiak mellett. Az első században felmerült a keresztények illendő megjelenési módjának kérdése. Az apostolok tanácsokat adtak főleg a keresztény nők öltözködése kérdésében. Felhívták a figyelmet arra, hogy a keresztény nők ékessége a szelíd jellem, nem a haj fonogatásának módja. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy az első századi keresztény nők nem érdeklődtek a divat, a ruhák iránt. A Szentírásban olvashatunk egy Dorkás nevű keresztény asszonyról, aki más keresztény nők számára készített ruhákat. Amikor meghalt a hívőtársai egymásnak mutogatták a tőle kapott ruhákat. Ekkor került sor az első olyan csodára, amikor is apostol támasztott fel halottat. Péter apostol hozta őt vissza az élők sorába. Hogy a divat tovább is félreértésekre adott okot a korai keresztény gyülekezetben, az kitűnik a sok tanácsból, amit az apostolok ismételten kénytelenek voltak adni a keresztényeknek.

Ma egy gyűjteményt hoztam el nektek a legszebb idézetekből, amelyek a Bibliai tanítások alapján íródtak. Ezek az idézetek a szeretetről és a szerelemről szólnak, hiszen ezek a dolgok segítenek az utunkon tovább haladni. A bibliai tanítások alapján íródott idézetek meggyógyítják a lelkünket, segítenek a helyes út kiválasztásában, így megtalálhatjuk a sötétségből a fénybe vezető utat, akkor is amikor a lelkünk tele van szomorúsággal. Fogadjátok szeretettel a következő idézeteket!

A mennybejutást illető nézetek tekintetében látszólag öt fő kategóriát különíthetünk el a világvallások körében. A legtöbb világvallás úgy véli, hogy a végső beteljesedéshez, értsük ezalatt akár az istennel való egység (hinduizmus, buddhizmus és baha'i)-, akár a szabadság és a függetlenség (szcientológia, dzsainizmus) elérését, a kemény munka és a bölcsesség kutatása által vezet út. Más vallások, úgy mint az unitarianizmus és a wicca, azt tanítják, hogy a túlvilági élet olyan, amilyennek az ember csak elképzeli azt, az üdvösség kérdése pedig fel sem merül, hiszen olyasvalami, mint az ember veleszületett (bűnös) természete valójában nem is létezik (és ezzel persze bűn sincs – a fordító megjegyzése). Néhányan pedig úgy vélik, hogy a túlvilág vagy nem létezik, vagy túlságosan megismerhetetlen ahhoz, hogy érdemben foglalkozzunk vele.

Világunkban számtalan vallás létezik, és sok vallás még saját körein belül is igen szerteágazó. Nagy általánosságban szólva kijelenthetjük, hogy mindegyik vallás igyekszik az emberi életnek-, a létezés céljának értelmet adni. A legtöbb vallás foglalkozik azzal is, hogy mi történik az evilági léten túli életben. Ezen felül a vallások rámutatnak egy egy istenség létezésére, valamint kitérnek arra is, hogy miképp viszonyuljunk ehhez a létező,-vagy nem épp személytelen istenséghez. A hét világvallást felvonultató listánk a világ összes vallásos elkötelezettségű személyének 95% tömöríti magába.

Az iszlamizmus nagyban eltér az iszlámtól. Az iszlám egy olyan vallás, mely számos ágazattal rendelkezik, míg az iszlamizmus egy olyan vallási és politikai mozgalom az iszlámon belül, mely a Korán szó szerinti értelmezésén alapul. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az iszlamizmus egyik fő törekvése abban áll, hogy a a Sharia-törvénykezést társadalom egészére bevezesse. Ez utóbbi egy olyan vallási és erkölcsi rendszert takar, melyet a Korán szövegéből vezetnek le. A Sharia egy nagyon szigorú erkölcsi törvényrendszer, mely a társadalmi és személyes élet majdnem minden aspektusára kihat. A kereskedelmi szabályoktól-, a személyes higiéniával bezárólag számos dolgot meghatároz. Az iszlamizmus magát az iszlám szót, melynek jelentése engedelmesség, vagy alávetődés, nagyon is szó szerint értelmezi, így követeli a Sharia-törvények maradéktalan betartását. Amennyiben ezt valaki nem hajlandó teljesíteni, úgy halállal sújtható.

Az iszlám vallást a Kr. u. VII. században alapította egy Mohamed nevű férfi, aki azt állította, hogy meglátogatta őt Gábriel angyal. Az angyali a látogatások során, amelyek mintegy 23 éven át, egészen Mohamed haláláig folytatódtak, Isten (arab nyelven és a muzulmán szóhasználat szerint „Allah”) szavait jelentette ki Mohamednek. E kinyilatkoztatások az iszlám vallás szent könyvében, a Koránban lettek feljegyezve. Az iszlám azt tanítja, hogy a Korán a végső tekintély és Allah utolsó kinyilatkoztatása.

A fő világvallások közül valószínűleg a judaizmus és a kereszténység áll a legközelebb egymáshoz. A judaizmus és a kereszténység ugyanabban az egy Istenben hisznek, Aki mindenható, mindentudó, mindenhol jelenlévő, örök és végtelen. Mindkét vallás ugyanazt a szent, igaz és igazságos Istent hirdeti, Aki el nem múló szeretettel szeret, Aki kegyelemben gazdag és irgalmas. A judaizmus és a kereszténység osztoznak a Szentírás kijelentésének zsidó részén, ami maga az Ószövetség, melyre mindkét vallás Isten ihletett igéjeként tekint. A kereszténység azonban az újszövetségi iratokról is ezt tartja. A judaizmus és a kereszténység egyaránt hisz a menny és a pokol létezésében. A menny mindkét vallás felfogása szerint az igazak örök lakhelye, míg a pokol a gonoszoké. Itt azonban meg kell jegyezzük, hogy nem minden keresztény és nem minden vallásos zsidó gondolja úgy, hogy a pokol is egy örökké létező hely volna. Mindkét vallás ugyanazon erkölcsi szabályrendszert vallja magáénak. Ennek mentén értelmezhetjük a zsidó-keresztény kultúrkör fogalmát is. Mind a judaizmus-, mind pedig a kereszténység hiszi és hirdeti a Biblia alapján, hogy Isten tervében a zsidó nép igen különleges helyet foglal el, továbbá hogy Isten még nem végzett ezzel a tervével.